Bamse, a bernáthegyi egy norvég aknaszedő hajón szolgált a második világháború idején. Aranyos és ölelnivaló megjelenése ellenére – a neve jelentése puha mackó - rendkívül erős volt. Bamsét eredetileg a hajó kapitánya hozta a fedélzetre. Azonban amikor a kapitány magával akarta vinni az ebet egy másik hajóra, a személyzet tagjai – akik időközben nagyon megkedvelték a kutyát – megfenyegették a kapitányt, hogyha elviszi Bamsét, ők is elhagyják a hajót.

Bamse legendássá vált Dundee-ban és Montrose-ban, ahol a hajó a második világháború idején állomásozott. Egyedül vezetett buszokat egy speciális nyakörv segítségével, így biztosítva, hogy az ittas tengerészek időben visszaérjenek az állomáshelyükre, és állítólag több kocsmai verekedést is megakadályozott. Egyszer kimentette a legénység egy tagját, aki a hajóról a vízbe zuhant. Egy másik matróz életét szintén megmentette, amikor késsel fenyegetőző támadóját a vízbe lökte. De Bamse több volt, mint egy egyszerű hős – békéltető is volt. Feljegyzések szerint, amikor a tengerészek összeverekedtek a fedélzeten, hátsó lábaira állt és mellső mancsait a vállukra tette, mintha azt mondaná: „Nyugodjatok meg, ennyit nem ér az egész.” Bamse azonban nem csak Skóciában volt híres – minden karácsonykor készült róla egy matrózsapkás fénykép, melyet karácsonyi üdvözlőlap formájában elküldtek a tengerészek rokonainak Norvégiában.