Az 1860-as években két kóbor kutya barangolt San Francisco utcáin, mégpedig háborítatlanul! Bummer és Lazarus hírességnek számított. A napilapok úgy írtak életükről, akárcsak Bonnie és Clyderól. Ha rivális kutyákkal keveredtek harcba, a másnapi újságok címlapon írtak gyakran túlzó cikkeket az eseményről, kiegészítve szemtanúk vallomásaival. Maga Mark Twain is megemlítette őket a Huckleberry Finn kalandjaiban.

Népszerűségük oka a közeli barátságuk volt. Bummer kezdetben ételt koldult az emberektől, a neve is erre utal „bummer”=lakmározás. Amikor egy másik kóbor eb tűnt fel a városban, az emberek azt hitték, darabokra tépi a többi kutya... egészen addig, amíg Bummer el nem üldözte a támadóit. Miután Bummer meggyógyította a sebesült kutyát, a helyiek elnevezték Lazarusnak. Az újságok folyamatosan beszámoltak az életükről, egészen halálukig.