A szelektív tenyésztés folytán a kutyáknak több fajtája alakult ki, mint bármilyen más élőlénynek a Földön. Az apró csivavától a hatalmas ír farkaskutyáig a kutyafajták méret- és formabeli változatossága igen széles.

A tacskó hosszú, nyújtott testalkatától egészen a saluki könnyed eleganciájáig számtalan variáció létezik. Az hogy alak, méret és vérmérséklet tekintetében ilyen különbségek alakulnak ki, elsősorban a kutya változatos génjeinek köszönhető. Nem elhanyagolható azonban az ebmer beavatkozása sem, hiszen ő határozta meg, melyik az a forma és az a viselkedés, amely leginkább illik az adott fajta tevékenységéhez.

MUNKA A FÖLD ALATT
A testalkat általában megfelel annak a munkának, amelyre az állatot kitenyésztették. Vannak például olyan ebek, amelyek föld alatti járatokba hatolnak be a gyors mozgású és néha igen félelmetes zsákmány után; ez a feladat szívós és hajlékony, viszonylag kicsi testet igényel. A legtöbb terrier ebbe a kategóriába tartozik. Még ha létezik is néhány nagyobb testű terrier- mint az airedale-, a jack russelen a cairnen vagy a border terrieren egyértelműen meglátszik a föl alatti vadászó ősök öröksége.

FŐ AZ ÉLESLÁTÁS!
A ,,szemre hajtó" vadászkutyák általában nagy testű állatok, amelyek messzire ellátnak a nyílt terepen, és rövid távolságokat nagy sebességgel képesek megtenni. Ennek a típusnak a legismertebb képviselője az agár, amelynek vékony bőre és rövid szőrzete nem rejti el a testalkatában végbement drámai változást. Világos, hogy a kutya testalkata a gyorsaságra, de nem a kitartásra épül. Hosszú lábai és mély mellkasa segítsévégel az agár megnyújtja testét, így rövidebb távolságot megerőltetés nélkül tesz meg, még ha az üldözés végén ingencsak liheg is.
Az agárok testalkatukat tekintve talán a világ leggyorsabb emlőséhez, a gepárdhoz hasonlíthatóak, amely csaknem 130 km/h sebesség elérésére képes. A 70 km/h sebességgel száguldó agár könnyedén előzné meg a farkast, mégsem éri utol a gepárdot.

LASSAN, DE BIZTOSAN
Más kutyafajták ugyan hosszabb idő alatt teszik meg ugyanazt a távot, de tovább kitart az erejük, mint az előzőeké. A szibériai huskynak, a malamutnak és az eszkimó kutyának nagyobb a kitartása, mint a rövidtávfutóknak, és zsírtartalékot is képesek magukkal vinni a hosszú utakra.
Ezeket a kutyákat használják szánhúzóként távolsági szállításokra a világ leghidegebb és legbarátságtalanabb részein. Ezeket a fajtákat inkább ügetésre tenyésztették ki, mint vágtázásra, ami lehetővé teszi, hogy takarékosan bánjanak energiatartalékaikkal.

AZ ERŐ VELÜK VAN
Az őrzésre, védelemre kitenyésztett ebek testalkata megint más.  Felépítésük nem a nagy sebesség elérését, hanem a hatékony erőkifejtést szolgálja. Csontjaik rendszerint egyenesek és erősek, nyakuk és koponyájuk a test többi részéhez viszonyítva masszív. A legjellemzőbben a masztiffok és a rottweiler példázzák ezt a testfelépítést.