Ha megkérdeznénk egy szakértőt arról, hogy mi a véleménye a kutyák mosolygásáról, bonyolult választ kapnánk: szó esne a szumbisszív (engedelmes) viselkedésről, az önkéntelen reakciókról, stb., majd sajnálkozva ezzel fejezné be: „De a kutyák mosolya nem igazi mosoly, vagy legalábbis, nem azt jelenti, mint nálunk, embereknél."

Kérdezd meg ugyanezt bármelyik gazditól: harciasan kijelentené: „Persze, hogy mosolyog! Csak nézd a pofiját, most is épp mosolyog! Mi ez, ha nem mosoly?"

Nos, mindkét válaszban van igazság
A farkasoknál az az arckifejezés, amit mi mosolynak hívunk, idegességet vagy egy másik farkasnak alárendelt szerepet fejez ki. A kutyáknál is hasonlóképpen van ez. Felhúzzák szájuk szélét, így jelzik, hogy elfogadják alárendelt szerepüket, ettől tűnik úgy, mintha mosolyognának.

Valójában minden olyan helyzetben „mosolyognak" a kutyák, amikor azt akarják mondani: „nekem oké így, elfogadom a jelenlegi helyzetet, nem akarok felülkerekedni és változtatni".