Külön említést érdemel, ha a költözködés olyan helyre történt, ahol a közvetlen szomszédságban, lépcsőházban, utcában szintén kutyatartók élnek. Ekkor számolni kell a kutyák természetes versengésének vagy szexuális érdeklődésének megnyilvánulásaival. Hasznos, ha előítéletektől mentesen, közeledéssel próbál az ember a gazdákkal kapcsolatot teremteni, megbeszélve egy esetleges találkozót, mely a kutyák összeismerkedését célozza, a közeli parkban vagy kutyasétáltató-helyen. Az új szomszéd kutyájának dicsérete, néhány helyszínre szabott kutyás kérdés általában jó benyomást kelt, és segít a gazdinak is, meg a kutyájának is az új környezetbe való beilleszkedés kezdeti lépéseinél. Igyekezni kell udvarias módon kideríteni a szomszédság kutyáinak szocializáltsági szintjét, mert egy nem megfelelően szocializált és nem kellően nevelt kutyával történő első, véletlen összefutás előre nem látható veszélyeket és gondokat jelenthet a gazdinak és a szomszédnak egyaránt. Ajánlatos a kutyáknak kölcsönösen lehetőséget adni arra, hogy megismerkedjenek egymással.

Nyugodt, ingerektől mentes, tágas környezetben, kontaktusfelvételüket megfigyelve következtetni lehet rá, hogy a két állat alkalmasnak tűnik-e arra, hogy a jövőben jó szomszédként éljenek, vagy nem. Fontos, hogy a kutyák első találkozására semleges környezetben kerüljön sor, megelőzve ezzel mindenféle területvédelmi reakciót a már régebb óta ott élő kutya részéről. Rendkívül fontos, hogy a kutyák póráz nélkül, mozgásukban nem korlátozva tudják egymást megközelíteni, illetve egymástól eltávolodni. Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy az egyik kutya a szabad mozgása akadályozása miatt pánikba esik, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozza a jelenlevő embereket, állatokat egyaránt. Ezen az első találkozáson, amikor a kutyák egymást szemügyre veszik, megszagolják, testbeszédükkel kommunikálnak, vagyis ismerkednek, mindenképpen ajánlott az emberek visszahúzódása, háttérben maradása. A beszéddel, parancsszavakkal, esetleges simogatással, egyáltalán, a kutyákkal való foglalatossággal csak zavaró hatás érhető el. Úgyszintén értelmetlen valamelyik kutya nem szimpatizáló viselkedését a másikkal szemben emberi szóval meggyőzni próbálni, a kutyát rábeszélni, hogy fogadja el az új szomszéd kutyát társának. A nem kutyatartó új szomszédokkal szintén ajánlatos udvarias, kellemes „előkészítő beszélgetést“ kezdeményezni, szem előtt tartva, hogy nem mindenkinek kötelező szeretni a kutyát, de egy kellemes szomszéd kellemes kutyájáról inkább jó benyomást szerezhet az új szomszéd, mint ennek fordítottja esetén. Amennyiben gyerekek is élnek az új környezetben, rájuk a kutyához való kezdeti közeledéskor különös figyelmet kell fordítani. Ha az új lakóhely közvetlen közelében óvoda vagy iskola van, és a kutya nem ismeri ezt a fajta környezeti zajingert, akkor nem árt körültekintően, az első naptól kezdve célirányosan szoktatni hozzá. Ezzel sok további kellemetlenség előzhető meg. A harmonikus együttélés az embernek is, és a kutyának is sokkal kellemesebb és stressz mentesebb, mint az örökös veszekedéssel teli. Az új környezetet embernek is és kutyának is ajánlott fokozatosan felderíteni, megismerni. A költözést követő első naptól kezdve fokozatosan egyre távolabbi sétákat érdemes tenni a kutyával. Ebben az esetben nem jelent számára olyan nagy stresszt a tájékozódás a teljesen új környezetben, a szokatlan szagok és egyéb ingerek között.