A farkas szelektív háziasítását magától értetődő módon követte a fajták kifejlődése. A tenyésztés legkorábbi szempontja az volt, hogy az állat az őrzésben vagy a vadászatban bizonyul-e hasznosíthatónak. Olyan ősi kutyák tanúsítják ezt, mint a masztiffok, az agarak, a vizslák vagy a juhászkutyák. Ebben az időben, hasonlóan az elkövetkező ezer évhez, nem törődtek a kutya külső megjelenésével.

Ahogy az emberiség eljutott a modern időkig, világszerte megnőzz a kutyák népszerűsége.

Természetesen a kutya feladata bizonyos mértékig meghatározta a külsejét, aminek az eredménye a különböző kutyatípusok kialakulása lett. A nagy termetű, súlyos ebek mint pl. a masztiff, alkalmasak voltak az erdei állatok vadászatára, a könnyebb, kisebb termetű kutyákat, mint a collie vagy az agár, a terelésben vagy a nyílt terepen való vadűzésben lehetett jól felhasználni.

A kutyák megjelenése és viselkedése természetesen lépésről lépésre, egymással összhangban alakult ki. Csak a XX. században kezdték el őket pusztán küllemi szempontok alapján tenyészteni.