"A rendőrkutyák alkalmazása régebbi időre nyúlik vissza, mint a rendőrségek létrehozása. Írásos dokumentumok vannak arra vonatkozóan, hogy Angliában már az 1700-as évek közepén bűncselekmények felderítésére alkalmaztak olyan kutyákat, amelyek a bűnözők nyomát követték, alkalmaztak már különböző területek objektumok őrzésére-védelmére is kutyákat.
A rendőrkutyázás tehát Angliából indult ki, majd terjedt át Európába. A kontinensen a rendőrkutyák képzése és alkalmazása az 1800-as évek elején kezdődött, mégpedig Németországban. Néhány év elteltével Hollandiában és Belgiumban majd Franciaországban is megkezdődött a kutyák ilyen irányú képzése és alkalmazása. Ezekben az országokban hasonlóan a szigetországhoz elsősorban nyomkövető kutyákat illetve területvédő és objektumőrző kutyákat alkalmaztak. A későbbiekben, pedig járőrkutyákat is. A feladatuk akkor is és manapság is az, hogy a kutyavezető testi épségét óvják-védjék, és intézkedését biztosítsák. Később újabb feladatokat kaptak a kutyák, mert gazdijaik felismerték, hogy képességeik igen szerteágazóak, kifinomult a szaglásuk, nagyon bátrak és magabiztosak, ragaszkodóak és egyben óvják gazdájukat. A saját territóriumuk mellett a gazda környezetét is védik. Az 1800-as évek közepén Németországban már nagy számban alkalmaztak rendőrkutyákat a nagyobb városokban, mint például Münchenben, 1860-ban a rendőrségen belül kutyás szolgálatok álltak fel. Ekkorra a rendőrkutyák feladata jelentősen kibővült, mert időközben felismerték, hogy a kutya nem csak az emberi nyomot tudja követni a bűncselekmény helyszínéről kiindulva, hanem arra is képes, hogy az egyes emberek szagát is megkülönböztesse egymástól. Néhány évtized múlva kísérletek alapján bizonyították, hogy minden egyes embernek egyedi szaga van. Ezt a csak rá jellemző szagot a kutya kitűnően képes érzékelni másrészt, pedig meg tudja különböztetni a másik emberétől. Az 1800-as évek vége felé már léteztek szagazonosító kutyák is. Természetesen nem abban a formában végezték a személyek azonosítását, mint ahogy manapság teszik. Ez konzervált szagok alapján történik, hanem úgynevezett tárgyazonosítás, majd az 1900-as évek elejétől már személyazonosítás formájában.
Az 1800-as években természetesen még nem a ma ismert német juhászkutya volt a klasszikus rendőrkutyafajta, a mai modern német juhászkutya ekkor még nem is létezett. Hanem első rendőrkutyafajtaként az irodalom a Bloodhundot Angol vérebet jelzi. Könyvekből és filmekből egyaránt tudhatjuk, hogy az 1800-as években, a rabszolgatartás időszakában a szökött rabszolgákat bloodhund falkákkal üldözték. Ennek a fajtának nagyon jó a nyomkövető képessége, szinte tanítás nélkül képes nyomot követni. Később már az Egyesült Államokban is előszeretettel alkalmazták. A fajtát Angliában és a gyarmat birodalmának területein idővel kezdte felváltani az Airedale terrier, amelyet még a mai napig is szolgálati kutyának minősítenek. Magyarországon mindössze egyetlen példány van szolgálatban, mégpedig a Határőrség kötelékében. A német juhászkutyának, amely ma a világon mindenütt elterjedt és az összes szolgálati kutyák számához viszonyítva 90%-s arányban fordul elő a fegyveres testületeknél az 1800-as évek vége felé kezdődött el a céltudatos kialakítása. A fajta végleges formába öntése Max von Stephanitz és Arthur Mayer nevéhez, fűződik. Max von Stephanitz lovaskapitány volt, aki a kutyákat is nagyon kedvelte. Ők és a melléjük szegődő társaik alkották meg az első német juhászkutya standardot, ezt a fajtát kifejezetten hadi szolgálatra álmodták meg. Ez az álom az elmúlt 100 évben valóra vált, mert az egész világon elterjedt. A legalkalmasabb szolgálati kutyafajtává vált elsősorban rendőri és katonai szolgálatoknál alkalmazzák. Az első világháború nagy lendületet adott a kutyatenyésztésnek. Több ország nagy számban alkalmazott úgynevezett hadi kutyákat, amelyeknek elsősorban a hírek továbbítása volt a fő feladatuk, de részt vettek a lőszer és egyéb anyagok szállításában, sebesülteket kutattak fel, gyógyszereket és kötszert vitettek velük a sebesültekhez és természetesen már ebben az időszakban is, volt a kutyáknak őrző- védő feladatuk is. Amikor hazánkban még nem voltak klasszikus rendőrkutyák történt egy bűncselekmény, amelynek egy kutya járt a végére. 1886-ban Budapesten, a Váci úton egy tüzelőanyagot árusító telephely tulajdonosát kirabolták és megölték. A bűncselekmény tettesének kézre kerítéséhez egy magyar vizsla-szerű kutyát vettek igénybe. Alkalmazása eredményesnek bizonyult ennek köszönhetően az elkövetőt elfogták.
Magyarországon a rendőrkutyázás az 1900-as évek elején kezdődött el. 1910- be Gödöllőn létrehozták a csendőrkutya kiképző központot, amelynek az egyik neves oktatója, több könyv szerzője is Zajcsek Alfonz nyugalmazott csendőr százados volt. Akinek művei még ma is megtalálhatóak könyvesboltok és könyvtárak polcain. A csendőrkutya kiképző központ mellett a rendőrségnek Esztergom városában lett egy kutyakiképző központja. Az 1920-as években létrejött egy rendőr kinológiai egyesület, amely a rendőrkutyázást és a rendőrkutyával való foglalkozást karolta fel. Ennek a testületnek lett egy önálló a mai kutya című laphoz hasonló újságja, amely mintegy 15 éven keresztül jelent meg. Az első világháború után a rendőri, csendőri szervek elég nagy számban alkalmaztak szolgálati kutyákat. A két világháború közötti időszakban sok kísérletet végeztek arra vonatkozóan, hogy mely kutyák alkalmasak rendőrkutyának. Megpróbáltak óriás pulit rendőrkutyának képezni és kuvaszokkal is kísérleteztek. Hazánkban ekkoriban a dobermann számított a klasszikus rendőrkutyának, a fajtát szolgálati célokra manapság is alkalmazzák, bár kevésbé elterjedt. Sajnálatos módon az addig meglévő két kutya kiképző iskola beszüntette működését és a második világháború végére erősen visszaesett a hazai rendőrkutyák képzése és alkalmazása. 1948-ban Kispesten kezdődött meg újra szervezett formában a kutyakiképzés. Budán, pedig a Török ugrató környékén jött létre egy kiképzőhely. Később Budapesten a Hős utcában is megalakult egy kisebb csoport, amely szintén rendőrkutyaképzéssel foglalkozott. 1948-tól már tanfolyamokat is szerveztek. Eleinte járőrkutya kiképző tanfolyamokat, később már nyomozókutya kiképző tanfolyamokat is. Mivel akkoriban egyre nagyobb igény mutatkozott a rendőrkutyák és a katonaságnál alkalmazható kutyák iránt is ezért felvetődött a kutyakiképző központok létesítésének igénye. Először Dunakeszin a határőrség a kutyakiképző központját építették fel, amely 1951-ben kezdte meg működését, majd néhány évvel később Kerepesen a rendőrség kutyakiképző központját adták át. A két centrum párhuzamosan egymás mellett működött egészen 1964 ig., ekkor azokat egyesítették. Dunakeszi székhellyel létrejött a BM kutyakiképző iskola, később kutyavezető-képző iskola. Az 1950-es 60-as években Magyarországon többségében járőrkutyákat alkalmaztak. A rendőrségen leginkább nyomozókutyák voltak szolgálatban, amelyek természetesen ki voltak képezve személykeresésre, személyazonosításra és tárgyazonosításra is. Ekkoriban a kutyákat már tanították fegyver, lőszer és lőszerhüvely keresésre is. A határőrségnél elsősorban nyomozókutyákat alkalmaztak, valamint járőrkutyákat és speciális elfogó kutyákat, amelyek a riadócsoportba voltak beosztva és a határsértőket a szagnyomon követve, üldözve derítették fel, illetve fogták el. A kábítószer kereső kutyák a robbanóanyag kereső kutyák, valamint az egyéb speciális kutyák képzése és alkalmazása az 1970-es években, illetve a következő évtized elején kezdődött meg hazánkban. Iskolánk minden szakterületen képez kutyavezetőket így őrkutya, kábítószer és robbanóanyag kereső, speciális terrorelhárító, szagazonosító ezen kívül hullakereső, és egyéb más kereső, tűzfészekkutató kutyák kiképzését is végezzük. Nálunk nem, de más országokban léteznek bankjegykutató kutyák, valamint illegális alkohol és dohányszállítmány felkutatására alkalmazott kutyák is. Az Amsterdami repülőtéren hat ilyen kutya van szolgálatban.
• Miért lehet alkalmas ilyen sokféle szagmaradvány alapján történő keresésre a kutya? Tudományosan bizonyított tény, hogy a kutya minden magából szagot kibocsátó anyag keresésére megtanítható. Márpedig környezetünkben a legtöbb anyagnak van valamilyen szaga és ezt akár minimális mennyiségben a kutyák, jól érzékelik. A számukra közömbös esetleg undorító, taszító szagok keresésére is kiképezhetők. Hiszen például a kábítószer, vagy a robbanóanyag szaga sem található meg a kutyák táplálkozási láncában mégis a vegyi szagok keresésére és azonosítására is meg lehet tanítani őket..."

Koskovics István rendőr ezredes, az ORFK Kutyavezető-képző Központjának korábbi vezetője "A rendőrkutyázás múltja és jelene" c. könyvéből | Forrás