A kutatások legkorábbi időszakában a külső megjelenésbeli hasonlóság volt a meghatározó. Egy svéd rendszerező, Carl von Linné valamennyi házikutyafajtát egy fajba sorolt. A törvények újrafelfedezésekor különböző formákat és tulajdonságokat fedeztek fel, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyák sokfélesége a sakálnak és a farkasnak köszönhető.

A farkasokban megvannak azok a hajlamok, amelyek lehetővé tették, hogy kutyává alakuljanak.

Az indiánok arizonai barlangjában talált kutyákat (vagy farkasokat) ábrázoló rajzok jól illusztrálják azt a folyamatot, amely során a farkas annyit változott, hogy ma kutyának nevezhetjük.