Az emberiség és a kutya kapcsolata a legősibb időkig nyúil vissza. Léteznek barlangfestmények, amelyek az ember és a kutya közös vadászatát ábrázolják, s a táborhelyeken talált csontok arról tanúskodnak, hogy együttélésünk legalább 15 ezer évre nyúlik vissza.

A farkas igen változatos génjei lehetővé tették a kutyafajták mai méret- és formabeli sokféleségének kialakulását.

Az valószínűtlen, hogy az ember a befogott kölyköket ,,háziállatként" nevelte volna fel, ugyanis a kézzel nevelet farkaskölykök is valódi vadállattá fejlődnek. Inkább elképzelhető az, hogy amikor az ember nomád vadászból telepessé válva megváltoztatta a saját életformáját, a farkasok egy része is változáson ment keresztül.