Emberre támadott az eb. Évente több kutyatámadásról számolnak be a hírek. Hogy mit tegyünk ilyenkor arról számos okfejtés készült. Nézzünk kicsit a lélektani hátteret is.

Nehéz kivédeni egy ilyen támadást, főként mert olyan lényeges információk maradnak rejtve az azt megelőző pillanatban, amik magyarázattal szolgálhatnának a miértre, hiszen számtalan előzmény vezet a tényleges cselekvésig.

Fizikai jelek
Nem mindig könnyű eldönteni, hogy az állat támadni akar vagy sem. Egyértelmű jelek viszont a felfelé álló farok, a felborzolt szőr a háton, a vicsorgás, a morgás, a kihívó tekintet, a lecsapott fül.

Testtartásukra a mellső lábak homorítása, a fej előredőlése, a far rész kiemelése jellemző. Azonban van olyan kutya, amelyik meghúzza magát, a kellő pillanatra vár és lesből támad. Erre sajnos nem lehet eléggé felkészülni.

Ha a kutya a tényező
Legkézenfekvőbb, ha maga a támadó hordozza azokat a tulajdonságokat, amik harcra kényszerítik. Ha a kutya genetikailag agresszív, megszokta, hogy más állatokra, emberekre támad, esetleg a gazdája tette ingerlékennyé, ez mind a természetéből fakadó indok.

A félelem, az éhség, a párzás és a betegség azonban szintén késztetheti az állatot védekezésre. Érdekes momentum tehát, hogy maga a támadás a védekezés egyik jele lehet. A konkrét fenyegetés megelőzésére szolgál.

A megtámadott, mint okozó
A legnagyobb baj az, hogy túlságosan is emberi módon értékeljük a kutyák jelzéseit és viselkedését, és meg sem fordul a fejünkben, hogy esetleg rajtunk van olyan illat, ruházat, mozdulat vagy érzés, ami a kutyát támadásra ingerli. A feromon tartalmú parfüm, más állat szaga a ruházatunkon, a magas hang, a félelem kimutatása vagy ha épp kedvencünket sétáltatjuk, ezeket a kutya mind negatív ingerként értékelheti.

Bármilyen agresszív is egy állat, annak tartója az esetek túlnyomó többségében felelős a támadásokért. A nem megfelelően elzárt, ellátott, egészségileg hanyagolt, kidobott vagy támadásra képzett ebek nem mások, mint visszafelé elsülő fegyverek.