Bob dél-Ausztráliában született 1882-ben, és valamilyen furcsa oknál fogva imádta a vonatokat. Kölyökkorában az utcákon élt és vasúti dolgozókat kísért munkába menet, egészen addig, míg egy sintér el nem fogta. Úgy tűnt, sorsa akkor megpecsételődik, de szerencsére Bobot örökbe fogadta egy kedves állomás felügyelő. A története jól alakult, új gazdája megengedte neki, hogy minden nap vele együtt utazzon a teherszállító kocsiban. Azonban a kutya és gazdája útjai hamar szétváltak, mikor a férfit előléptették. Ezután kezdett Bob egyedül vonatokra szállni.

Keresztül-kasul beutazta Dél-Ausztráliát, és hamar közkedvelt látványossággá vált a vonatokon. Néha, ha egy kis magányra vágyott, Bob elvonult az egyik üres kocsiba, és hangos ugatásával elijesztett minden utast, aki ott próbált meg leülni. A dolgozók minden állomáson név szerint ismerték. Egyik éjjel hazáig kísérte a mozdonyvezetőt, aki meleg ételt és puha alvóhelyet biztosított számára, másnap pedig visszament a vonathoz. Élete legnagyobb részében Bob oda ment, ahová csak akart, és népszerűsége is folyamatosan nőtt. Bankettek díszvendége lehetett, és egy különleges, névre szóló karkötőt is kapott. Ha meglátták egy vonaton, a helybéli gyermekek lelkesen futottak és integettek utána. Bobnak rövid élete során rengeteg kalandban volt része, és Ausztrália történelmének leghíresebb kutyájaként halt meg.