Nagyon sok gyerek és talán még felnőtt álma is egy négylábú kedvenc, akit lehet szeretgetni, babusgatni, netalán még egy-két kiállításra is elvinni. Azonban a legnagyobb jószándék mellett is nagyon kétséges, hogy az ajándékunk célba talál és nem lesz egy-két hónap múlva nyűg az ajándékozott vállán. Ezt elkerülendő, fogadjatok meg néhány jó tanácsot.

Egy élőlény sorsa felett rendelkezni nagy felelősség. Két élőlény sorsa felett rendelkezni kétszer akkora. Márpedig a kutya meg a majdani gazdi az már kettő, és akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek majd szintén meg kell osztaniuk életterüket a kis jövevénnyel. Aki meglepetésként állatot ajándékoz, annak tisztában kell lennie azzal, hogy cselekedetével akarva-akaratlanul megváltoztatja mások életét. A meggondolatlan döntés a későbbiekben nehéz helyzet elé állíthat embert, állatot egyaránt, és nem mi magunk leszünk azok, akiknek a következményekkel meg kell küzdeniük. Lássuk tehát, kinek is ajándékozhatunk kutyát?

Először is szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy aki szeretne kutyát tartani, annak többnyire már van is. Ha mégsincs, annak éppen az az oka, hogy az illető - felmérve saját életkörülményeit, tudatában felelősségének - önként mond le az ebtartásról. Ha mégis ráruházzuk egy kis élőlény felnevelésének, ellátásának gondját, akarata ellenére olyan helyzetbe hozzuk, amelyet önként nem vállalt volna. Lehetséges ugyan, hogy a váratlanul előállt helyzet kényszerítő ereje segít neki úrrá lenni olyan problémákon, amelyeket korábban megoldhatatlannak vélt, de beigazolódhat  az is, hogy valóban nem fér bele az életébe a kutya - ez esetben jószándékunkkal kényelmetlen életet okozunk az állatnak, gazdájának pedig szüntelen lelkifurdalást.

 

Merész lépés beledobni a mély vízbe azt, aki még sohasem tartott kutyát, kivéve a kezéből a döntés jogát. Aki viszont tapasztalt kutyás, az valószínűleg szívesebben választaná ki saját maga leendő kedvencét. Az ízlése mindenkinek különbözik, s a kiskutya nem olyan, mint egy divatos pulóver: nem nyomhatjuk a megajándékozott kezébe a blokkot, hogy cserélje be egy másik fajtára, ha nem megfelelő a mérete vagy nem tetszik a fazonja. Az, hogy valakinek a lakásában szerintünk elegendő hely van egy négylábú számára, önmagában még nem elég:  számot kell vetnünk azzal is,  hogy hova fogja vinni sétálni. Az aktív, dolgozó ember időbeosztása sokszor nem teszi lehetővé a kölyökkel való rendszeres foglalkozást. A magányos, idős nyugdíjasnak ugyanakkor eszményi társa lehetne a kutya, ám azt bizony meg kell gondolni, nem jelentenek-e számára erőn felüli terhet a tartásával kapcsolatos költségek.

A gyerekek esetében - érthető módon - a döntés a szülő kezében van. Gyereknek a szülő tudta nélkül állatot ajándékozni súlyos udvariatlanság; olyan beavatkozás a család életébe, amelyet senki sem néz jó szemmel. Mielőtt tehát keresztgyerekünket meglepnénk a kedvenc mozifilmjében látott nyüszítő szőrpamacs eleven másával, először komámurammal, vagy még inkább komámasszonnyal tárgyaljuk meg a kérdést. Egészen másképp áll a dolog, ha a saját gyerekünkről van szó. Itt elsősorban önmagunkba kell néznünk: vállaljuk-e a kutyával járó gondokat, ha a csemete éretlennek bizonyul hozzá? Számos teendő van az állat körül, amit a gyerek egymaga még nem tud elvégezni, és nem árt tudni azt sem, hogy a kiskorú jogi értelemben lehet ugyan az állat tulajdonosa, a felelősség azonban, bármi történjék is, a gondviselőjét terheli.

Mielőtt állatot ajándékoznánk, egy kicsit magunknak is szakértővé kell válnunk, már csak azért is, hogy meggyőződhessünk róla: valóban jól tesszük, hogy éppen most, éppen neki, éppen ilyet... Az újdonsült ebtulajdonos tele van kérdésekkel, amelyeket máskor a tenyésztőnek tenne fel, jelen esetben azonban - érthető módon - minket fog bombázni velük. Egyébként is érdemes megfogadni jó tanácsként: csak olyan állatot adjunk ajándékba szeretteinknek, amelynek ellátását a későbbiekben szívesen vállalnánk egy-két hétre, ha gazdája nyaralni megy. Hiszen ki másra is bízhatná nyugodt szívvel kedvencét, mint arra, aki volt olyan kedves, és megajándékozta vele?