A kutyák félelmét a viselkedéskutatások alapján két különböző megnyilvánulási csoportba soroljuk.

1./ Passzív félelem: A kutya látható külső jelek (Calming-szignálok) segítségével közli a környezetével a félelmét. Sok esetben rövid időn belül, több jelből álló sorozatot ad le annak érdekében, hogy megszűnjön a félelmét kiváltó ok. Amennyiben ez nem vezet eredményre megpróbál kikerülni a számára kellemetlen, félelmet kiváltó helyzetből. Morogni, ugatni kezd, irányt változtat, gazdája (falkavezére, falkatársa) közelében keres védelmet. Ha ez sem segít, akkor félkörívszerű utat tesz meg a vélt vagy valós félelmet okozó pont körül, elmenekül és/vagy elbújik.

2./ Agresszív félelem: A manapság okkal és ok nélkül sokat emlegetett agresszív, támadásra hajlamos kutyák egyik jelentős csoportja ezekből tevődik össze. Ez a magatartás annak a közismert stratégiának az állati megnyilvánulása, amely szerint a támadás a legjobb védekezés.

Tünetek
Az ember számára nevetségesnek ható esetektől kezdődően a néhány másodperc alatt súlyos harapásban végződő esetekig bezárólag a tünetek rendkívül változatosak lehetnek.

A közismertebb tünetek közül itt csupán néhány kiemelt példa:

•  A kutya remegni, lihegni, idegesen járkálni kezd, ha a gazdája eltávolodik tőle vagy észreveszi, hogy egyedül kell otthon maradnia.
• A lakásban, autóban egyedül hagyott kutya megrongálja a környezetét, esetleg vizeletet, ürüléket hányadékot hagy maga után.
• Az egyébként barátságos kutya idegen emberektől fél, nem közeledik hívásukra, megpróbál elkerülni minden lehetséges kontaktust velük.
• Az egyébként normális viselkedésű kutya idegen kutyák vagy más állatok közeledésekor félelmében agresszív viselkedésbe való átmenetet mutat.
• Erős vagy számára új hang, fény vagy szaghatásoktól mutat félelmet, (telefon, csengő, porszívó, erős vagy váltakozó fényforrás, illatszer vagy vegyianyag) nem megy ezek közelébe, megugatja ezeket, vagy elmenekül a közelükből.
• Félelmi tünet, ha egy kutya még játékát vagy gazdáját sem követi a vízbe, esetleg nem hajlandó úszni. A spriccelő víztől, fürdetéstől való idegenkedés, félelem szintén gyakori tünet.
• A kutya nem hajlandó gazdáját követni forgalmas, zajos, idegen emberek tömegébe. A számára félelmet kiváltó helyzetből úgy próbál kikerülni,hogy inkább leül, lefekszik, vagy egyszerűen mereven megáll.
• Ugatás, csaholás, pánikszerű menekülés pld. tűzijáték, petárdadurrogtatás vagy lövés hallatán.
• Vihar, égdörgés, villámlás esetén nyüszíteni kezd, fülét hátralapítja (bizonyos fajták esetében és a sajnos emberi barbarizmusból eredő fülvágás miatt ez sokszor lehetetlen!) menekülni próbál, vagy elbújik.
   

A bernáthegyi kutyát életmentésre tenyésztették. A Svájc és Olaszország között húzódó, veszélyes, hófödte Szent Bernát hágó szerzetesei évszázadok óta – feltehetőleg már 1695-től - tenyésztik ezt a kutyafajtát, hogy megkeressék és kimentsék az eltűnt és hó alatt rekedt utazókat. A kutyák párban jártak, hogy amíg az egyik kiássa és őrzi az áldozatot, addig a másik visszamegy a kolostorba segítségért. Ilyen volt Barry is, aki az 1800-as évek elején, 12 év alatt 40 ember életét mentette meg.

Barry leghíresebb mentése egy kisfiúhoz kötődik, akinek egy veszélyes, jeges sziklarészen veszett nyoma. Barrynek sikerült megközelíteni és újraélesztenie a fiút és melegen tartotta, amíg a segítségre vártak. Azonban a jégfalon nem tudták megközelíteni őket, ezért a kutya hagyta, hogy a fiú a hátára másszon és vele együtt óvatosan leereszkedett a hegyről. Halála óta, a kolostorban mai napig élő hagyomány szerint, mindig van egy Barry nevű kutya.

Az 1860-as években két kóbor kutya barangolt San Francisco utcáin, mégpedig háborítatlanul! Bummer és Lazarus hírességnek számított. A napilapok úgy írtak életükről, akárcsak Bonnie és Clyderól. Ha rivális kutyákkal keveredtek harcba, a másnapi újságok címlapon írtak gyakran túlzó cikkeket az eseményről, kiegészítve szemtanúk vallomásaival. Maga Mark Twain is megemlítette őket a Huckleberry Finn kalandjaiban.

Népszerűségük oka a közeli barátságuk volt. Bummer kezdetben ételt koldult az emberektől, a neve is erre utal „bummer”=lakmározás. Amikor egy másik kóbor eb tűnt fel a városban, az emberek azt hitték, darabokra tépi a többi kutya... egészen addig, amíg Bummer el nem üldözte a támadóit. Miután Bummer meggyógyította a sebesült kutyát, a helyiek elnevezték Lazarusnak. Az újságok folyamatosan beszámoltak az életükről, egészen halálukig.