Bob dél-Ausztráliában született 1882-ben, és valamilyen furcsa oknál fogva imádta a vonatokat. Kölyökkorában az utcákon élt és vasúti dolgozókat kísért munkába menet, egészen addig, míg egy sintér el nem fogta. Úgy tűnt, sorsa akkor megpecsételődik, de szerencsére Bobot örökbe fogadta egy kedves állomás felügyelő. A története jól alakult, új gazdája megengedte neki, hogy minden nap vele együtt utazzon a teherszállító kocsiban. Azonban a kutya és gazdája útjai hamar szétváltak, mikor a férfit előléptették. Ezután kezdett Bob egyedül vonatokra szállni.

Keresztül-kasul beutazta Dél-Ausztráliát, és hamar közkedvelt látványossággá vált a vonatokon. Néha, ha egy kis magányra vágyott, Bob elvonult az egyik üres kocsiba, és hangos ugatásával elijesztett minden utast, aki ott próbált meg leülni. A dolgozók minden állomáson név szerint ismerték. Egyik éjjel hazáig kísérte a mozdonyvezetőt, aki meleg ételt és puha alvóhelyet biztosított számára, másnap pedig visszament a vonathoz. Élete legnagyobb részében Bob oda ment, ahová csak akart, és népszerűsége is folyamatosan nőtt. Bankettek díszvendége lehetett, és egy különleges, névre szóló karkötőt is kapott. Ha meglátták egy vonaton, a helybéli gyermekek lelkesen futottak és integettek utána. Bobnak rövid élete során rengeteg kalandban volt része, és Ausztrália történelmének leghíresebb kutyájaként halt meg.

Bamse, a bernáthegyi egy norvég aknaszedő hajón szolgált a második világháború idején. Aranyos és ölelnivaló megjelenése ellenére – a neve jelentése puha mackó - rendkívül erős volt. Bamsét eredetileg a hajó kapitánya hozta a fedélzetre. Azonban amikor a kapitány magával akarta vinni az ebet egy másik hajóra, a személyzet tagjai – akik időközben nagyon megkedvelték a kutyát – megfenyegették a kapitányt, hogyha elviszi Bamsét, ők is elhagyják a hajót.

Bamse legendássá vált Dundee-ban és Montrose-ban, ahol a hajó a második világháború idején állomásozott. Egyedül vezetett buszokat egy speciális nyakörv segítségével, így biztosítva, hogy az ittas tengerészek időben visszaérjenek az állomáshelyükre, és állítólag több kocsmai verekedést is megakadályozott. Egyszer kimentette a legénység egy tagját, aki a hajóról a vízbe zuhant. Egy másik matróz életét szintén megmentette, amikor késsel fenyegetőző támadóját a vízbe lökte. De Bamse több volt, mint egy egyszerű hős – békéltető is volt. Feljegyzések szerint, amikor a tengerészek összeverekedtek a fedélzeten, hátsó lábaira állt és mellső mancsait a vállukra tette, mintha azt mondaná: „Nyugodjatok meg, ennyit nem ér az egész.” Bamse azonban nem csak Skóciában volt híres – minden karácsonykor készült róla egy matrózsapkás fénykép, melyet karácsonyi üdvözlőlap formájában elküldtek a tengerészek rokonainak Norvégiában.

Van, aki bevallja, van, aki nem: a lakásban tartott kutyák jelentős része a gazdával együtt alszik. Esetenként teljesen mindegy, mekkora a házi kedvenc, csak idő és türelem kérdése, hogy elérje: neki is jusson hely az ágyban. Aztán eltelik még egy kis idő, és már a gazdi szorul ki a fekhelyéről.

Hogy a puha párna és paplan lenne oly csábító a házi kedvenc számára, vagy a kötelességtudat buzog benne annyira, hogy álmában is őrizni akarja a gazdáját, esetleg mindkettő együtt – arról a kutyákat kellene megkérdezni. Ők viszont elég rafináltak ahhoz, hogy ha beszélni tudnának, a „szakmára” hivatkoznának, és az őrzésre szavaznának.

Megoszlanak a vélemények arról, beengedjük-e az ágyunkba a kutyát, vagy sem. Az ellenzők azt mondják: a kutya kijár az utcára, mindenbe belelép, a tappancsán behurcolja a fertőzéseket a lakásba, a bundáján megtapadhatnak kórokozók. Többen attól félnek, mindenféle nyavalyákat kapnak el a kutyától, miközben meg sem fordul a fejükben, hogy lehet ez éppen fordítva is. Állatorvost és kutyakozmetikust kérdeztünk arról, hogyan tehetjük problémamentessé a kutyával való együttlétet, mire vigyázzunk, hogy ne kapjunk egymástól fertőzést, de a kutyát se fürdessük „agyon”.

Sok kezdő kutyatartó tanácstalan, hogy nyakörvet, vagy hámot adjanak a négylábúakra. Általános tézis, hogy a kutyák jobban taníthatók és fegyelmezhetők, ha nyakörvvel vezetjük. Sok kutyatartó számolt be arról, hogy a hámmal a kutya érzi magát vezérnek, míg a gazdi elveszti az irányító pozíciót, nyakörvre és pórázra váltva viszont jobban tanítható a kutya mivel ilyenkor a nyakát uraljuk.

Vígjáték szerű látvány, de a legtöbb ember találkozott már hasonlóval: kutya száguld az élen, mögötte a póráz másik végén a zilált és fújtató gazdi, aki sem a lépést nem bírja tartani fegyelmezetlen kutyájával, sem jobb szóra bírni őt. Ha véletlenül képes annyi energiát összeszedni, akkor ránt egyet a pórázon, de a dologban már megedződött kutya legfeljebb csak egy morcos pillantásra méltatja a mögötte kajtató kétlábút. Ez a tipikus példája annak, amikor egy kutya nem lett megtanítva a pórázon való sétáltatásra. Egy fegyelmezett, jól nevelt kutyának laza pórázzal kell sétálnia a gazdival, amire viszont időben és következetesen kell elkezdeni megtanítani a kutyákat. A még neveletlen kölyköknél a legjobb, ha mellhámmal tanítjuk meg a helyes pórázvezetést, ez ugyanis biztonságosabb megoldás egy olyan pajkos apróságnál, amelyik jobbra, balra szalad, ficánkol és heves kirohanással reagálhat egy másik kutya feltűnésére. Ilyen esetekben a nyakörv hirtelen nyomást gyakorolhat a gégefőre, avagy a nyakcsigolyája károsodhat, ezért biztonságosabb a hám. A kis méretű, légcsőszűkületes kutyáknál nem is ajánlott nyakörvre és pórázra felcserélni a hámot később sem, de a nagy testű kutyáknál idővel igen, bár nem muszáj.

 Nemrégiben a világ legdrágábbnak nyilvánított kutyájával volt tele a világsajtó. Hong Dong a 11 hónapos Red Tibeti masztiffért közel 300 millió forintnak megfelelő összeget (10 millió kínai jüant) fizetett ki egy újgazdag kínai férfi - ekkora vagyont még soha sehol a világon nem adtak ki kutyáért.

A világ legdrágább kutyája azonban "csak" a hatodik legdrágább kutyafajta a világon - legalábbis a legfrissebb világszintű adatok szerint, ami az átlagos eladási árak alapján rangsorolja a fajtákat. Íme a Top legdrágább kutyafajta a világon (a lista évről-évre változik és egy-egy országon belül is nagy eltérések lehetségesek)

Löwchen
Ez a kicsi, hosszúszőrű kutyafajta a reneszánsz idején volt nagyon népszerű, majd a 19.században szinte teljesen kihalt. Napjainkra újra kelendő és ritka, átszámítva átlagosan 900 - 1,5 millió forint között alakult az ára.

Kanadai eszkimók kutya
Egy másik fajta, amit szinte teljesen kihaltnak tekintettek a világon; 1963-ben már csak egy bejegyzett kanadai eszkimó kutyát tartottak nyílván Kanadában. Ma egy kiskutyát átlagosan 1,3 millió forint körüli áron vehetünk.

Samoyed
Ez a közepes méretű kutyafajta eredetileg Szibériából származó terelő-szánhúzó és annak ellenére is egyre népszerűbb a világon, hogy gyönyörű megjelenéséhez nehéz kezelhetőség társul. Ára 750 ezer - 1,3 millió forint között alakul a nemzetközi piacon.