Mindannyian nagyon tudunk kötődni a háziállatainkhoz, főként ha azok már évek óta a család tiszteletbeli tagjai. Miért pont ők hiányoznának életünk legkülönlegesebb napjáról, az esküvőnkről?

Számodra is gondot jelent az, hogy kire bízd a házikedvencedet az esküvőd napján? Nem csoda, hiszen minden közelálló, akire rábízhatnád jelen lesz a nagy napon. És ő, aki egész életedben mindehová elkísért, miért is ne kapná meg azt a megtiszteltetést, hogy személyesen részt vehessen ezen az örömteli ünnepségen?

A kutya ez ember legjobb barátja - tartja a közmondás- és valóban nagyon sokat köszönhetünk nekik. Hűségükkel, odaadásukkal bolgodabbá és kiegyensúlyozottabbá varázsolják a hétköznapjainkat. Megtanítanak a felelősségre, a szeretetre. Olykor még az életünket is nekik köszönhetjük.

Amikor egy kutyát magadhoz veszel, nagyon kicsi az esély arra, hogy tisztában vagy azzal, mire is válalkoztál. Idő kell az alkalmazkodáshoz, a szobatisztaságra való neveléshez, meg kell szoknotok az együttélést, ez a periódus mindkettőtök életében mérföldkőnek számít. De aztán elválaszthatatlanokká váltok. A kutyatartás egy külön életstílust jelent. A kutya nélkül nem mész el kirándulni, sétálni - sőt sokan még a plázába sem indulnak el szeretett ölebük nélkül!

Úgy a hétköznapokban, mint életünk legfontosabb szakaszaiban, az állat mindig ott van mellettünk. Miért pont a nagy napról hiányozna? - főként ha sokkal fegyelmezettebben tud viselkedni, mint megannyi az esküvődre hivatalos vendég. Nincs ebben semmi egyedülálló, hiszen eddig is szétválaszthatatlanok voltatok. Ne törődj azzal, hogy mások mit szólnak hozzá, vidd el a kutyusodat is az esküvődre! Tegyél a nyakára egy csokornyakkendőt vagy öltöztesd tündéri kisruhába, akár arra is betaníthatod, hogy ő hozza a jegygyűrűket az oltárhoz egy a hátára kötött csipkés kispárnán.

 Hihetetlen, ami Rúpiával történt! Egyik pillanatban még az indiai nyomornegyedben küzdött a túlélésért, a következőben pedig már a világ legmagasabb hegyén hempergett a hóban.

A kölyköt egy szeméttelepen szedte össze mostani gazdája, aki magával vitte őt Nepálba, a Mount Everestre. Joanne Lefson szerint a Rupee (Rúpia) névre hallgató állat az első kutya, amely feljutott a Csomolungma 5364 méter magasan fekvő alaptáborába.

Rúpia korábban Leh hegyi városban élt szeméthegyek között, jobb füléből hiányzik egy darab. Már kis híján elpusztult, amikor rátaláltak. A nő magához vette, és fehérjediétával talpra állította a 11 hónapos kölyköt. Miután a kutya korábbi testsúlyának kétszeresére hízott, és az állatorvos is rábólintott, a sportember magával vitte Rúpiát élete legnagyobb kalandjára a Himalája jeges csúcsai közé.

A furcsa pár október 14-én vágott neki Luklából a roskatag hidakon, csúszós hegyi ösvényeken vezető útnak, amelyet sárlavinák nehezítettek. „Először azt gondoltam, néha majd nekem kell őt cipelnem. Ehelyett ő ment elöl, és vitt magával" – mesélte Joanne Lefson. Rúpiát még a hideg sem gyötörte meg, sőt élvezte a havat, evett belőle és hempergett benne.

A kutya és gazdája azóta visszatért Lefson hazájába, sokkal melegebb időjárási körülmények közé. Lehet, hogy már el is kezdték az alapozást egy következő expedícióra?

Nemrég felbukkant egy videó egy kutyanyelven értő No More Woof tolmácsgépről, amely az állat fejére helyezett elektroenkefalográf (EEG) segítségével fordítja le emberi nyelvre az agyhullámokat. Ha éhes, fáradt vagy érdeklődést mutat a kutyánk, azt a gép angolul közli velünk.

Csakhogy a felvételen nem élő demó látható, és szakértők szerint nem létezhet ilyen rendszer. Bruce Luber, a Duke Egyetem pszichiáter és viselkedéstudós professzora azt mondja, hogy a videón látottak biztosan nem úgy működnek, ahogy azt a gépet pénzért áruló társaság, a Nordic Society for Invention and Discovery állítja. Luber agystimulációval és neuropszichológiával foglalkozik, és nagyon hasonló dolgokkal foglalkozik: az agyban működő folyamatokat próbálja lefordítani. De ő azt állítja, erről nem lehet túl sokat megállapítani.